Ismét tél

Karácsony harmadik napján fotókörös ismerőseimmel Galyatetőre mentünk.

A témát a hó által bekeretezett és feldíszített növények, fák adták, hiszen a hó úgy meg tudja változtatni a körülöttünk lévő világot, mint egy mesebeli tündér.

A táj puha-pihés lesz, mint a csecsemő, amit bepólyálnak, ha világra jön. Takaró kerül rá, ami megvédi minden rossztól, ami érheti tavaszig.
A fák ünnepélyessé válnak, fekete-fehérbe öltöznek, ami távolságtartóvá teszi őket és minket is, mert tudjuk, hogy az ünnepi öltözet csalóka.. Nem szabad megölelni őket, mert megfagy tőle a testünk és a lelkünk, ha sokáig a közelükben leszünk  Csak távolról, tisztelettudóan szabad nézni őket, mint egy idegen katedrálisba betévedt vendég.

Ha a körülöttünk lévő nagy nyugalom időnként felborul és a felgerjedő, szélfújta hó miatt össze kell húznunk magunkat a kabát rejtekébe, tudjuk, hogy ez nem a mi birodalmunk…

Kiállítás az Idősek Otthonában

Az Énlakai képeslapok kiállítás anyaga már Gyöngyösön is látható az Idősek Otthonában, ahol a helyi főnővér kérdezett meg, hogy lenne-e kedvem kiállítani. A nagymamám is hosszú otthoni ápolás után itt töltötte el utolsó éveit, láttam, hogy a bennlévő idősek minden látogatónak, eseménynek örülnek, ezért szívesen ráálltam, hogy legyen egy kiállítás, megnyitóval együtt.

A bemutatás után beszéltem röviden a településről, majd egy kis műsort adtam énekkel és tánccal, hadd érezzék fiatalnak magukat a program alatt az öregek... A végére még egy képvetítést tettem más erdélyi fotók bemutatásával.

A megnyitó tetszett a nézőknek, kaptam érdeklődő kérdéseket a településről és egy gyöngyöstarjáni nénivel is elbeszélgettem, aki 1923-ban született és mesélte, hogy gyerekkorában sokat daloltak az iskolában hasonló énekeket.
A mezőségi táncban egy kedves, Vidróczki Néptáncegyüttesben táncoló lány (Görbe Adrienn) volt a partnerem, akivel jól "találtunk együtt" és mellette jókat "rikótozott" is, ahogyan azon a vidéken mondanák. 

Ismét Erdély...

November elején  majdnem egy hetet töltöttem Erdélyben, főképpen tájképkészítés céljából.
Az utazás első napján (Mindenszentek volt éppen), egy ortodox fatemplom körül lévő temetőben, estefelé készültek az első képek.

A következő napokon Kalotaszentkirály környékét jártam, sajnos a meleg, párás idő nem kedvezett a fotózásnak, a levegőtávlat a képek nagy részét elrontotta. Igazából én reggeli ködökre számítottam, de ez nem jött össze... Így maradt a meglévő fény használata. Hegyes vidéken is sok időbe telik, amíg az ember megtalálja a jó hátteret és azt se szabad elfelejteni, hogy a völgyekbe nem süt be a reggeli nap...

Az utolsó nap Kolozsvártól keletre, a Tóvidékre mentem át, ahol este szép fényeket, reggel pedig ködöt találtam. Ez utóbbi meglepően szép hátteret tudott biztosítani, ezekből is legyen itt ízelítő.