Mesterségem címere...

Szeretnék megmutatni olyan "mesterségeket", amelyek talán kevéssé ismertek, és a művelőjüknél jelentős szerepe van a kétkezi munkának vagy a le nem írt, szájhagyomány útján terjedő tudásnak. Ehhez (mostanában) sokszor nem érzem elégnek a képek készítését, ezért ezeknek a fotózásoknak valószínűleg egy hang-kép összeállítás lesz a végeredménye, amiben  megpróbálom még jobban visszaadni a helyszín, a tevékenység, a történések hangulatát.

Elsőként egy pálinkafőző mester, Évinger Antal és felesége, Kati egy napját követtem végig, ami a következőképpen néz ki:

Reggel be kell gyújtani a kemencét, majd az előzetesen odaszállított kiforrott, kiérlelt gyümölcscefrét (vagy moslékot, ahogyan ott mondják...) kiöntögetik vödrökbe és beviszik a kemence mellé. Az üstöt feltöltik a cefrével, ami az egyre melegedő edényben elkezd "dolgozni".
A szesz zárt rendszerben termelődik, de ennek a folyamatát folyamatosan figyelemmel kell kísérni. A hőmérséklet tartása, a hűtés megfelelő időben való alkalmazása, a rendszeres keverés mind fontos ahhoz, hogy a legjobb minőségű pálinka jöjjön létre, természetesen a jól előkészített alapanyag mellett. A főzés két szakaszban történik, aminek során eltérő alkoholfokú elő és utószesz képződik, amit megfelelő módon kezelni, hasznosítani kell.A végén előálló mennyiséget szabványos, hitelesített módon mérik és beállítják az előírt alkoholfokot.
Eközben újabb és újabb szállítmányok futnak be, aminek minőségét figyelik és adminisztrálják mind a bejövő, mind a kimenő mennyiséget a NAV előírásai szerint.

Mindez reggeltől estig folyamatosan történik,jól kialakult ütemezéssel és gyorsasággal három-négyszeri feltöltéssel, ami mellett a favágástól kezdve az étkezésen át a megrendelőkkel történő beszélgetésnek is bele kell férni.
Álljon itt az eseményekről egy pár jellemző fotó. 

A kemence begyújtása

Az anyag

Az első jel...

A megrendelő öröme a mester öröme is...

Az üst bontásakor mintha kicsit a pokolban lennénk...

És kezdödik a feltöltés ismét...

Vízimalom

Szlovákiában meglátogattunk egy vízimalmot is, amit működés közben lehetett megnézni. Érdekes volt látni, ahogyan a nagy, duruzsoló kerék működteti a mögötte lévő egész sor szerkezetet.

 

Szlovákiai siker

A Digitfoto Galánta 2011 (Szlovákia) fotóversenyen 3. díjat kaptam utcai sport témájú sorozatommal.

 

 

Őszi Tátra

Kárméluska éjszaka

Kedves fotótémám így néz ki éjszaka, egy órás expozíció alatt.

Szépség és a Szörnyeteg

A cím egy kissé csalóka, hiszen nem az ismert történet elevenedik meg, csak engem emlékeztet rá az építmény és a környezet viszonya.
Mádi Józsi fotóköri társam javaslatára - amit utólag is köszönök - mentünk el ehhez az elhagyatott kápolnához, ahol a valamikori szépség és a jelenlegi pusztulás ellentéte fájón feszül a képek felett.
Az elhanyagolt környezetben a fények kiáltva emelik ki azokat a részleteket, amelyek megkapóvá teszik ezt a határban most elhagyatottan álló, de valamikor embereket összefogó, támogató, búcsújáró helyként is működő helyet.
Megtisztelve az építtetőt is (Almásy Mihály, 1794) írom le az épület hivatalos nevét: Kármelhegyi Boldogasszony-kápolna

Újabb utcai sport fotók

Folytattam a fotózást a gördeszkások között... Már tudom, hogyan lehetne jobb, látványosabb képeket lőni, de ahhoz új eszközök kellenének. A statikus képek nem hoznak lázba, kivéve, ha jó hátteret tudok produkálni vagy zavartalanul tudnék egy embert fotózni... A dinamikus képek készítésénél viszont nagy a hibaszázalék a szinkron mozgás nehézsége és a gépi ill. emberi reakcióidő miatt.
Azért fotózásonként egy-kettő mindkettőből sikerülni szokott...

Baranyi Norbert kiállításmegnyitója

Pénteken lezajlott a kiállítás, aminek megnyitására engem kértek meg. Én alapvetően egy "újraátírós" ember vagyok, ami azt jelenti, hogy amit egyszer leírok, azt többször átdolgozom és gyakran az ötödik-hatodik verzió lesz a végleges. Itt is ez történt, még utolsó napon is változtattam, de úgy érzem, hogy a módosítás a a mondanivaló javára vált.
A szöveg összeállítása szerintem elég jól sikerült és örültem, hogy a helyszínen kaptam erről visszaigazolást olyantól, akit nem is ismertem.
Egy részlet a megnyitóból:

...Felmerül a kérdés, hogy mi köze van egy állatnak, egy növénynek, egy tájnak a lélekhez? Hát az, hogy igazán jó képet az tud készíteni, aki ismeri, szereti és tiszteli a munkájának alanyát. Ezek a dolgok lélekben dőlnek el. Ha megvan ez az indíttatás, akkor az alkotó tudja, hogy melyek azok a pillanatok, amelyek legjellemzőbbek az adott témára, viselkedésmódra és milyen képet ne készítsen vagy ne válogasson be, mert az nem illik, nem méltó az alanyához. Ezek a gondolatok adják a hajtóerőt, hogy tovább menjen és keresse a mind jobb lehetőséget a fotózásra.

Egy természettől  távol eső embernek kimenni a természetbe kicsit olyan, mint amikor egy fővárosi ember leköltözik falura. Az egy más világ, ahol  saját törvények működnek. Ezek a törvények nincsenek leírva, meg kell tapasztalni  őket, meg kell ismerni a lakókat, akik ott élnek ezek között a keretek között.  A közösség másfajta közösség, ahol a lakók kíváncsian figyelik, hogyan viselkedik az új jelölt, ismeri-e a játékot, úgy reagál-e, ahogyan elvárják. Olyan ez, mint egy vizsga, amin ha átmegy az ember rövidebb-hosszabb idő után, akkor megnyílik egy ajtó, amin keresztül az addigi félhomályos, sötét folyosó után mintha egy világos, nagy terembe lépnénk. Világosak a körülmények, elfogadnak, rokonszenv vesz körül, otthon érezzük magunkat és már csak rajtunk áll, hogy kihasználjuk ezt a lehetőséget vagy sem.

Úgy gondolom, hogy Baranyi Norbert megjárta ezt az utat, levizsgázott az Aszód környéki természet ismeretéből és meg is szerette az ottani élő és élettelen teremtményeket, környezetet. Ehhez arra az apró lépésekből álló, rendkívül kitartó munkára volt szükség, ami minden komoly eredménynek a feltétele.

...Azt olvastam nemrégen, hogy az a férfi, aki  50 éves korára még kozmopolita, ott gond van. 

Ez lefordítva számomra annyit jelent, hogy ha nem ismerjük annyira a szűkebb környezetünket, hogy élvezettel tudjuk bemutatni  másoknak, tudjunk mesélni róla és büszkének lenni rá, akkor annak az embernek nem sok köze van  a környezetéhez, nincsenek gyökerei, nincsen igazi otthona, ahová haza térhet. 

Baranyi Norbertnek úgy látom, hogy nem kell 50 éves koráig várni erre a felismerésre. Legyünk büszkék rá, hogy azok közé tartozik, akik továbbviszik természeti környezetünk szeretetét ,  ismeretét és mindezt képesek olyan szinten megörökíteni, ami örömet, csodálatot vált ki belőlünk... 

Egy hét Vajdaszentiványban

Tánctáborban voltam egy hétig Erdélyben, egy Maros megyei faluban, Vajdaszentiványban. Egy ideje tanulom az ide való táncot és már szerettem volna átbillenni azon a ponton, ahonnan már biztos a stílusérzékem.
A tábort a  Zalai Táncegyüttes szervezi és vezeti már 15 éve, ami már önmagában nagyon tisztelendő, ha belegondolunk ennek szervezési teendőibe az adminisztrációtól a hangosítás biztosításáig.
A tábor a Művelődési Központ köré szerveződik, ami a volt Zichy-Horváth kastély átalakításával jött létre, gondolom az ötvenes-hatvanas években.A táborosok sátorban, iskolákban és családoknál lakhattak, én az elsőt választottam. Mindennap délelőtt, délután tanítás, este bál és mindez egyetlen falu táncaiból...
A környezet hamisítatlan erdélyi, barátságos magyar emberekkel, cigányokkal, román hivatalos emberekkel, pragmatikus szervezői ötletekkel.
Sok kedves embert ismertem meg, bécsiek, magyarországiak, már ismert pesti táncházasok, marosvásárhelyiek, gyimesiek, akikkel remélem, hogy fogok még találkozni.
Álljon itt pár kép a hangulat érzékeltetésére.

Falutábla egy kis hiányossággal...

Táborhely látkép

Református templombelső

Udvari anziksz

A szabadnapi vetélkedő pillanatképe

Utazás a kirándulás helyszínére

Esti tánc

Minden este előadás a színpadon, amit a gyerekek vettek mindig birtokba előtte és utána...

Utcai sportok

Egy ideje a gördeszkások, görkorisok, BMX-esek között töltöm szabadidőm egy részét. Komoly szakmai kihívást jelent olyan képeket készíteni, amik látványosabbak az átlagnál. Sportról lévén szó, a gyors mozgás itt is problémát jelent. Az AF sokszor nem oda áll be, ahová kellene, manuálisan pedig nincs idő beállításra.
A rövidebb záridők felé haladva befagy a mozgás és dokumentálás lesz belőle, a hosszabb záridők pedig  komoly élességbeli, berázási problémákat hoznak be.
A környezet nem igazán kedvez a nyugodt munkának, mert nagy a mozgás a pályán, közel kerülni egymáshoz nagy odafigyelést jelent mind a két fél számára, ha egyáltalán tolerálják a zavarást. A fényviszonyok nem túl jók, fák és a pályaelemek is betakarnak, amiatt sokszor nappal szemben kell fotózni vakus derítéssel, az ezzel járó feltöltési, beállítási problémákkal együtt.

Természetfotó kiállítás Bátonyterenyében

Július 2-án a bátonyterenyei Gyürki-Solymossy kastélyban nyílt kiállítása a Szempont Fotókörnek, benne az én fotóimmal is. Hirtelen jött a lehetőség, de sikerült  egy hónap alatt megoldani a kiállítási helyszín felmérését, a képanyag összeszedését, zsürizését, printelését, szállítását, keretezését, plakát elkészíttetését, ismertetők, megnyitó beszéd megírását, a képek installálását, a vendéglátás megszervezését. Szerencsére volt segítség a Fotókörből, ezért időre kész lettünk és a képanyag miatt sem szégyenkezhetünk, országos szinten is jó színvonalúnak tartom.
A tőlem beválogatott képanyag itt látható:

Gerecse ősszel

Szűrődés

Őszi hangulat

Borotvaélen

Erdei festmény