2012. december 9., vasárnap

Kiállításom a Budai Fonóban

December 14-től a Budai Fonó Zeneházban láthatók fotóim "Bivalyok között Mérában" címmel.
Lesz egy megnyitó is este 7-től, azonkívül három születésnapját ünneplő erdélyi zenekar lép fel, húzza tánc alá, mellette borkóstoló...
Biztosan nem bánja meg, aki eljön!


Negyedév képe

Saját fotókörünk az utóbbi két évben negyedéves rendszerességgel belső pályázatot ír ki, melynek nyertesét és kiemelt képeit szavazással választjuk ki. Az utolsó negyedévben egyik fotómmal most én kaptam a legtöbb szavazatot, ami így a negyedév képe címet kapta. A nyertes fotót közreadom, a többi képet a Szempont Fotókör oldalán lehet megtekinteni.


2012. november 7., szerda

Pillanatok a színpadról

Maros menti falvak táncairól szól a Vidróczki Táncegyüttes új műsora, melynek pillanatairól ízelítőnek álljon itt pár kép.






2012. október 7., vasárnap

Háromszék

Szeptember 18-tól öt napig a Skanzen munkatársaival Háromszéken barangoltam. Érdekes élmény volt egy hivatásos csapattal résztvenni egy olyan felmérésben, aminek a célja a leendő Erdély tájegység épületeinek, berendezési tárgyainak kiválasztása. Az ehhez szükséges munka építészek és néprajzosok szoros és magas színvonalú együttműködését igényli mind a terepen mind a munkahelyi megbeszéléseken, ami persze nem egyszerű, amikor már adott szervezeti keretek között, adott emberekkel kell ezt megoldani.

Általuk olyan helyeken járhattam, ahová magam nemigen mehettem volna, sokat tanultam tőlük és örülök, hogy megismerhettem őket.

Szállásunk a csernátoni Haszmann Pál Múzeum telkén lévő vendégházban volt. A telek nagy volt, rengeteg géppel, reggelente juhok harangjaira ébredt az ember, ahogyan legeltek a régi házak, kintre rakott mestergerendák között. Mindennap innen indultunk más és más faluba, így Kisborosnyó, Szentkatolna, Zabola, Dálnok, Nagyajta irányába. Igyekeztem mást is útbaejteni, így jártam Szörcse, Petőfalva, Imecsfalva, Gelence, Kézdimárkusfalva, Kézdimartonfalva falvakban is.


Csernátoni hangulat 1.

Csernátoni hangulat 2.

Csernátoni hangulat 3.
Fickéző gyerekek Petőfalván

Őszi kikerics

Múlt és jövő

Cigány csobán

2012. augusztus 30., csütörtök

Kiállítás Gyöngyössolymoson

A "Bivalyok közt Mérában"  című kiállítási anyagom augusztus 24-től Gyöngyössolymoson a Solymosi Napok alkalmából látható a helyi Művelődési Házban.
A megnyitón beszéltem a bivalytartás történetéról, hátteréről és a képek mellé a helyi énekekből és táncból adtam ízelítőt.
Többen odajöttek hozzám utána gratulálni, de voltak, akik már korábban vagy másnap nézték meg a kiállítást. Ez utóbbiak közül a gyöngyösi Mátra Múzeum munkatársa,  B. Gál Edit és Adamik Miklós veterán természetfotós elismerő szavainak örültem a legjobban.
Köszönöm  a fotókat Kalácsi Renének.















2012. június 30., szombat

Portrék Farkaslakáról

Farkaslakán és Kecseten jó pár emberrel találkoztam, váltottam szót a szűk három nap alatt. Van akit csak megnéztem, van, akivel három-négy szót beszéltem és van akivel 3-4 órát. A róluk készült portrékon próbáltam visszaadni belőlük azt, ami megfogott bennük.


A farkaslaki harangozó

Kicsi leány

Jakab Antal fafaragó

Kecseti katolikus templom gondozója

Kecseti kenyérsütő

Szencsedi asszony

Elekes Sándor panziótulajdonos

2012. június 29., péntek

Farkaslakai utcaajtók

Farkaslakán, a többi székelyföldi községhez hasonlóan régebben általános volt a faragott utcaajtó és kapu készítése, de a szocializmus ideje alatt az életmódváltás miatt ezek rohamosan tűntek el a házak elől. Azért újak is készültek a 70-es-80-as években, a rendszerváltás óta pedig ( a turizmus hatására is) újra divatba jött ezek használata. A mesteremberek Farkaslakán (néhai Jakab Zsigmond állatorvos és fia, Jakab Antal), de a környező falvakban is megtalálhatók, főleg Malomfalváról fogadtak fel erre a célra fafaragót.. Az újabb (30-40 éves) utcaajtók, kapuk részleteiről következzen itt néhány kép:





















2012. június 25., hétfő

Mesterségem címere - a szénégető

Farkaslaka híres a szénégetésről, ami eredetileg a vaskohászathoz kötődött, hiszen a faszén adta a fűtőanyagot az ércből történő kovácsolható vas előállításához. Az utóbbi évtizedekben a faszén felhasználási területe jelentősen átalakult, napjainkban kisrészben kovácsok fűtőanyagként, túlnyomó részben házi használatra, grillezésre használják.
A faszén-égetés mestersége Székelyföldön is – Farkaslaka központtal – apáról-fiúra szállt, ma kizárólag vállalkozásban végzik. A szakirodalom szerint (Kós Károly: Lápos vidéki szénégetők és szénégetés Népismereti Dolgozatok 1978) a XX. század első felében gereblyei mesterektől tanulták  el a szakma fogásait.
A technológia nem sokat változott az elmúlt száz évben, ma is ugyanazokat a szerszámokat használják: csákány, lapát, kocsorba, gereblye, gajmó, vasvilla.
A boksát 8-12 m átmérőjű körben alakítják ki. A 100-130cm hosszú és 10-30cm vastagra felhasított bükkfákat középen kezdik rakni egy A alakban elhelyezett méterfa köré. Három rend fából rakják, 3-3,5 m magasra, félgömb alakban.A boksát szalmával takarják be, hogy az ezután rákerülő 20-25 cm vastag porhanyós föld ne  hulljon a fa közé. A begyújtás egy meghagyott vízszintes lyukon történik, a füst és a gáz szellőzőlyukakon keresztül távozik, melyeket folyamatosan karban kell tartani.
Egy 10m-es boksa nyáron kb. 14-16 nap alatt, télen 10-12 nap alatt ég ki. A kész faszenet zsákokba csomagolva szállítják el, amit máshol válogatva, kisebb kiszerelésben visznek tovább a kereskedők.
Manapság a munka tavasztól őszig zajlik, általában családostul kiköltözött munkásokkal, akik ezalatt az idő alatt alkalmi szálláshelyeken laknak.
A munka nehéz, piszkos, egyhangú és a boksába bele is lehet esni, ahol jó meleg van... 
A két háború között ez nagyon jól fizetett munkának számított, ma ez már nem így van. 

Köszönöm a képeken szereplőknek, hogy lehetővé tették a fotók elkészítését. 

A boksa rakása


A pótlásra használt nehéz fahasábokat a boksa tetejére kell felvinni

A szénégető fia dínókkal játszik, amikor épp nem segít

Ujjak

Távlat

Alulnézetben

A nap vége felé

2012. június 17., vasárnap

Három nap Farkaslakán

Április 13-20. között a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont fotósokat hívott meg Farkaslakára és a hozzátartozó falvakba, hogy dokumentálják a jelent és múltat, élőt és élettelent, ami megfogható és kiemelendő a valóságból a jövő számára.
Jómagam három napot tudtam tölteni az erdélyi alkotótársak, név szerint: Balázs Ödön, Erős Zoltán, Fekete Réka, Kozma Erzsébet,  Vass Lehel, Vinczefi László között. Örülök, hogy megismerkedtem velük, élvezettel hallgattam őket esténként, remélem fogok még találkozni velük.
Farkaslakáról sokan tudják, hogy Tamási Áron író szülőfaluja, szépen őrzik emlékét most is szülőházával, díszes sírjával, ami Szervátiusz Jenő szobra jelöl, névadással és most legújabban alkotóház létrehozásával.
A három nap tartalmasan telt, egy-egy témáról külön bejegyzés keretében fogok beszámolni, úgymint:

  • Mesterségem címere: Szénégetők
  • Farkaslakai kapuk
  • Portrék

Egy hír

Kedves László!
Örömmel értesítem, hogy az Erdély arcai fotópályázaton a zsűri, a 4 hónap beküldött fotói közül az Ön képét, Kis csóring címmel ítélte a legjobbnak, így ön a szerencsés nyertes, aki kollégáinkkal elutazhat az erélyi kutatótáborba.
A tábor szeptember 17-23 között lesz Háromszéken.
Kérem mihamarabb jelezze, részt tud venni a táborban.
 
Kovács Zsuzsa
kreatív osztályvezető

tel: +36 26 502 585, mobil: +36 30 232 2060
www.skanzen.hu

 
 

2012. április 29., vasárnap

Mesterségem címere - a cipész


A mesterségem címere sorozatból a következő, akit be szeretnék mutatni: Füleki László Gyöngyösről. Ha valaki gyanakszik az ismerős név hallatán, annak igaza van, az apámról van szó.
A cipész ma már egy kihalófélben lévő szakmának minősül, mert a régi cipőket is sokszor eldobják és újat vesznek helyette. Az a korosztály viszont, amelyik megtanulta a spórolást, megbecsüli ezeket az embereket.
Apám is megtanulta mindazt, amit erről a szakmáról tudni kell, onnan kezdve, hogyan kell az elkopott sarkú cipőt tisztességesen megcsinálni, egészen egy birgerli csizma vagy egy menyasszonyi cipő elkészítéséig. Nekem is van olyan félcipőm, amit ő készített. Tudását később már ipari üzemben kamatoztatta, komoly pozíciókban, miközben a fizikai tevékenységet soha nem hagyta abba. Aztán nyugdíjba vonulása után ugyanúgy folytatta és ma is, 79 éves korában is ugyanazzal a kitartással és szakmaszeretettel hozza rendbe az elhasználódott lábbeliket.
A képek azt a pár négyzetmétert készültek, ahol a munka zajlik, a ragasztók, az árak (ez egy szerszám!), a csiszoló és varrógépek mellett, a "pangli" (munkaasztal) és a suszterszék között.