Portrék Farkaslakáról

Farkaslakán és Kecseten jó pár emberrel találkoztam, váltottam szót a szűk három nap alatt. Van akit csak megnéztem, van, akivel három-négy szót beszéltem és van akivel 3-4 órát. A róluk készült portrékon próbáltam visszaadni belőlük azt, ami megfogott bennük.

A farkaslaki harangozó

Kicsi leány

Jakab Antal fafaragó

Kecseti katolikus templom gondozója

Kecseti kenyérsütő

Szencsedi asszony

Elekes Sándor panziótulajdonos

Farkaslakai utcaajtók

Farkaslakán, a többi székelyföldi községhez hasonlóan régebben általános volt a faragott utcaajtó és kapu készítése, de a szocializmus ideje alatt az életmódváltás miatt ezek rohamosan tűntek el a házak elől. Azért újak is készültek a 70-es-80-as években, a rendszerváltás óta pedig ( a turizmus hatására is) újra divatba jött ezek használata. A mesteremberek Farkaslakán (néhai Jakab Zsigmond állatorvos és fia, Jakab Antal), de a környező falvakban is megtalálhatók, főleg Malomfalváról fogadtak fel erre a célra fafaragót.. Az újabb (30-40 éves) utcaajtók, kapuk részleteiről következzen itt néhány kép:

Mesterségem címere - a szénégető

Farkaslaka híres a szénégetésről, ami eredetileg a vaskohászathoz kötődött, hiszen a faszén adta a fűtőanyagot az ércből történő kovácsolható vas előállításához. Az utóbbi évtizedekben a faszén felhasználási területe jelentősen átalakult, napjainkban kisrészben kovácsok fűtőanyagként, túlnyomó részben házi használatra, grillezésre használják.
A faszén-égetés mestersége Székelyföldön is – Farkaslaka központtal – apáról-fiúra szállt, ma kizárólag vállalkozásban végzik. A szakirodalom szerint (Kós Károly: Lápos vidéki szénégetők és szénégetés Népismereti Dolgozatok 1978) a XX. század első felében gereblyei mesterektől tanulták  el a szakma fogásait.
A technológia nem sokat változott az elmúlt száz évben, ma is ugyanazokat a szerszámokat használják: csákány, lapát, kocsorba, gereblye, gajmó, vasvilla.
A boksát 8-12 m átmérőjű körben alakítják ki. A 100-130cm hosszú és 10-30cm vastagra felhasított bükkfákat középen kezdik rakni egy A alakban elhelyezett méterfa köré. Három rend fából rakják, 3-3,5 m magasra, félgömb alakban.A boksát szalmával takarják be, hogy az ezután rákerülő 20-25 cm vastag porhanyós föld ne  hulljon a fa közé. A begyújtás egy meghagyott vízszintes lyukon történik, a füst és a gáz szellőzőlyukakon keresztül távozik, melyeket folyamatosan karban kell tartani.
Egy 10m-es boksa nyáron kb. 14-16 nap alatt, télen 10-12 nap alatt ég ki. A kész faszenet zsákokba csomagolva szállítják el, amit máshol válogatva, kisebb kiszerelésben visznek tovább a kereskedők.
Manapság a munka tavasztól őszig zajlik, általában családostul kiköltözött munkásokkal, akik ezalatt az idő alatt alkalmi szálláshelyeken laknak.
A munka nehéz, piszkos, egyhangú és a boksába bele is lehet esni, ahol jó meleg van... 
A két háború között ez nagyon jól fizetett munkának számított, ma ez már nem így van. 

Köszönöm a képeken szereplőknek, hogy lehetővé tették a fotók elkészítését. 

A boksa rakása

A pótlásra használt nehéz fahasábokat a boksa tetejére kell felvinni

A szénégető fia dínókkal játszik, amikor épp nem segít

Ujjak

Távlat

Alulnézetben

A nap vége felé

Három nap Farkaslakán

Április 13-20. között a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont fotósokat hívott meg Farkaslakára és a hozzátartozó falvakba, hogy dokumentálják a jelent és múltat, élőt és élettelent, ami megfogható és kiemelendő a valóságból a jövő számára.
Jómagam három napot tudtam tölteni az erdélyi alkotótársak, név szerint: Balázs Ödön, Erős Zoltán, Fekete Réka, Kozma Erzsébet,  Vass Lehel, Vinczefi László között. Örülök, hogy megismerkedtem velük, élvezettel hallgattam őket esténként, remélem fogok még találkozni velük.
Farkaslakáról sokan tudják, hogy Tamási Áron író szülőfaluja, szépen őrzik emlékét most is szülőházával, díszes sírjával, ami Szervátiusz Jenő szobra jelöl, névadással és most legújabban alkotóház létrehozásával.
A három nap tartalmasan telt, egy-egy témáról külön bejegyzés keretében fogok beszámolni, úgymint:

• Mesterségem címere: Szénégetők
• Farkaslakai kapuk
• Portrék

Egy hír

Kedves László!

Örömmel értesítem, hogy az Erdély arcai fotópályázaton a zsűri, a 4 hónap beküldött fotói közül az Ön képét, Kis csóring címmel ítélte a legjobbnak, így ön a szerencsés nyertes, aki kollégáinkkal elutazhat az erélyi kutatótáborba.

A tábor szeptember 17-23 között lesz Háromszéken.

Kérem mihamarabb jelezze, részt tud venni a táborban.

 

Kovács Zsuzsa
kreatív osztályvezető

tel: +36 26 502 585, mobil: +36 30 232 2060
www.skanzen.hu