2014. november 16., vasárnap

Novemberi Tisza-tó

November 3. hétvégéjén a Tisza-tónál voltam egy természetfotós konferencián. Érdekes és látványos előadásokat láthattam és emellett kétszer lehetőségünk volt csónakon bemenni a vízre. A Tiszán a téli vízszint beállítása folyik, ezért a távolabbi öblítő csatornák már nem nagyon járhatók, ahol a parti madarak nagyobb valószínűséggel láthatók. Az első nap még be tudtunk menni, de másodszorra már csak a sejtelmes ködös idő várt minket, a bejárattól vissza kellett fordulni.











2014. november 5., szerda

Játszótér felnőtteknek


Október 11-én Gyöngyösön, a Mátrai úti lakótelepen felavattak egy felnőtteknek szánt játszóteret kondigépekkel, hogy az itt élők többet és változatosabban mozoghassanak. Kint voltunk mi is, innen hoztam pár képet.










2014. november 3., hétfő

A gyöngyösi zsidó temető

Egyszer, vagy 10-15 éve is lehet annak, hogy - mivel arrafelé volt a bérelt szőlőnk és gyakran elmentünk mellette - bementem a gyöngyösi zsidó temetőbe, aminek akkoriban még nyitva volt az ajtaja. Nagyon rácsodálkoztam azon a dzsungelszerű állapotra, amit ott találtam. A sírkövek között mindenhol fák és bokrok nőttek ki, amelyek azoknál magasabbra nőve kezdték el visszafoglalni a természetnek a területet.
Azóta nem is jártam ott, egyrészt már nem is volt miért, másrészt ritka látogatásaimkor elmenve mellette, egy idő után magas kőfalak jelentek meg és a kaput is megszüntették.
Így nagyon megörültem, amikor Borbándi Erik, a helyi történelem jó ismerőse szeptember 20-ra egy túrát ajánlott a Facebook oldalán azoknak, akiket érdekel a történelem ezen része.
A látogatás apropója a holokauszt év és az volt , hogy a temető egy részét nem olyan régen kitisztították, így olyan sírkövek is napvilágra kerültek, amelyeken szereplő személyek Gyöngyös történetének jeles alakjai voltak, akikről részletes információkat hallottunk. Ezen kívül sok ismeretlen részletet ismerhettünk meg a zsidó temetési szokásokról, a jelekről, a kohanitákról, a Chevra Kadisa működéséről, a zsidó írásról stb.
Nagyon tanulságos és elgondolkodtató kirándulás volt.







2014. június 1., vasárnap

Vetélkedő szervezés

Február óta terveztem a Szempont Fotókör részéről egy olyan vetélkedőt, ami nem fotósoknak készül, de képekről és fényképezésről szól, játékos formában érdekességeket, ismereteket nyújt az indulóknak.
A szervezésben számítottam a Szempont Fotókör tagjaira és a rendelkezésre álló képeikre.
Az április 26. előtti napokra véglegesítődött a lebonyolítás módja, eszerint 10 állomáson 10 témakörben adtunk feladatokat, amelyek a memóriára, kreativitásra, reflexekre épültek. Megépítettünk egy emberméretű camera obscurát, makrofotózásra invitáltuk a résztvevőket, Gyöngyös régi képeit vagy éppen a hagyományos film kezelésének módját fedeztettük föl velük.
A végén egy licitálás keretében adtunk ajándékokat a versenyzőknek a begyűjtött pontjaik fejében.
A vetélkedő sikeresen lezajlott, a résztvevők jövőre is szívesen jönnének, sőt még az ötletet is el szeretnék lopni...





















2014. május 31., szombat

Végre itt a tavasz!

Hát, nem sokáig tartott a tél, a februári bejegyzéstől számított alig egy hónapig. Többedmagammal a Sárhegyen jártam , ahol már nyíltak ki az első tavaszi virágok...






Téltemetés Noszvajon

Ugyanaznap, március 8-án este Noszvajon a helyiek egy téltemetés szokást is felelevenítettek.

A gyermekek kiszebabát és zajkeltő szerszámokat készítenek, mellyel arra a helyre vonulnak, ahol a kiszebabát elégetik. A vonulás közben hangosan zörgetik szerszámaikat és télűző rigmusokat kiabálnak. (Kisz, kisze haj! Elűzzük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj!) A vonulás a téren felállított máglyánál ér véget, ahol az összegyűlt személyek gondűző cédulákat tűznek fel a kiszebabára, majd bedobják a tűzbe. A papírokra azt írják fel, hogy ki mitől szeretne megszabadulni. A máglya elhamvadásáig együtt maradnak.










Farkaskői Barlangok Alkotótelep

Március 8-án Noszvajon jártam, ahol van egy helyiek által "Pocem" (szláv szó`földalatti')-nek nevezett falurész, amiben barlangok láthatók, amelyeket a múlt század negyvenes években még lakásként használtak a falubeliek.
A néhai barlanglakásokat ma egy alkotótelep használja, ugyanis a falak anyaga, a riolittufa könnyen faragható. Az alkotók tevékenysége nyomán  a helyiségek eredeti funkciótól és élettereitől eltávolódva, azokat módosítva, egy nagyon érdekes , fény-árnyék hatásokat gazdagon mutató alkotótér jött létre, amiben maga a tér és a benne lévő tárgyak is ugyanabból az anyagból készültek.