2016. július 1., péntek

Búzavirág szemű babám kebele...


Nyár van. A búzatábla hosszan elnyúlik a hegy alatt, ahol állok s amikor fúj  a szél, meg-megsuhintja a zöldessárga szálakat, amelyek között itt-ott egy búzavirág tűnik fel.
A fuvallatok amilyen ütemben hol hosszában, hol keresztben simogatják a domboldalt, a búzaszálak úgy hajladoznak engedelmesen, az égi karmester vezénylése szerint.

A címben lévő széki (Mezőség, Erdély) dal sora jutott eszembe...

Búza közé száll  a dalos pacsirta
Hogyha magát már odafent kisírta

Én is szállnék, száll a lelkem zokogva
Leszállani nem szállhatok sehova 

Nem fogad bé, hova szállnom kellene
Búzavirág szemű babám kebele